Egy emberként hajolunk meg a negyvenes éveiben járó férfi felé, aki mögött még két ismerős arc bukkan fel. Lee Hyori és Kim Junsu. Előbbivel ritkán találkozom, csak az egészségügyi felmérések kapcsán, amelyeket ő vezet és ellenőriz, de tudom, hogy sokan járnak hozzá beszélgetni. Olyasmi, mint egy pszichológus. Segít, ha tud. Junsu pedig a kiadó arca. Ő ad interjúkat, ő vezényli le a sajtótájékoztatókat, ő megy a turnékra kézben tartani mindent. Ő a kiadó lelke, mindig van akárkihez egy-két kedves szava és tanácsa, s mindig azon fáradozik, hogy az idolok és a mi életünket kicsit megkönnyítse. Neki köszönhető például a gyakornoki rendszer megreformálása, ami így sokkal ember barátabb lett. A legtöbb gyakornok már nem is tapasztalta, milyen egy klasszikus értelembe vett gyakornoki követelményrendszer.
A középen lévő, üresen hagyott három székhez sétálnak, amik kicsit előrébb vannak húzva a tükröktől, hogy még mögöttük is kameraállványok lehessenek. Lélegzetvisszafojtva figyeljük, ahogy helyet foglalnak, Hyori és Junsu maguk elé veszik írótábláikat, amikre ránézésre egy kisebb kupacnyi papír lett ráerősítve. Igazgatónk mosolyogva néz végig rajtunk, majd megköszörüli torkát.
- Bizonyára mindenki fejében kavarognak most a gondolatok, és biztos vagyok benne, hogy vadabbnál vadabb ötletekig jutottatok már el, ezért nem szeretném nagyon húzni az időt. – Egyenletesen beszél, amit mindig szeretek megbeszéléseken is. Ő az a típus, akinek nem kell felemelnie a hangját ahhoz, hogy rá figyeljenek. – A legtöbben talán még emlékeztek, hogy a Boys In Groove 2014-es debütálása után inkább a gyakornokok és a visszatérések kerültek középpontba. Az együttesek Ázsia szerte turnékra mehettek, páran eljutottak a tengerentúlra is. Az is valószínűleg feltűnt nektek, hogy bár lány együttes még nem debütált a kiadó szárnyai alatt, valamivel több fiú van most is itt. – Apró szünetet hagy, várva, hogy tényleg mindenki körbelesve lecsekkolja, hogy így van. Úgy tudom, hogy a hírportálokon is inkább fiúbanda-kiadóként van emlegetve a JTC, bár tény, hogy fiú együttesekhez értenek is. A Myname és U-KISS borzasztó népszerű Japánban is, a 24K-s srácok meg nagyjából egy hónapja jöttek vissza Európából. – Hogy ez nektek most miért lehet lényeges, azt máris elárulom. – Nagyon hamar eléri, hogy újra csak rá koncentráljunk, talán kicsit egyre nagyobb gombóccal a torkunkban. – Az utóbbi időszakban még nagyobb figyelmet fordítottunk a gyakornokokra, amit ti is tapasztalhattatok. Nem csak az ének- vagy táncórák alatt, ahol saját dalokat írtatok és koreográfiákat gyakoroltatok, hanem a felmérések alatt is. Ti, akik most itt álltok, alig várva, hogy végre elmondjam, miért, nem véletlenül álltok itt. Ti megérdemeltek egy esélyt a debütálása.
Érzem, hogy a szoba szinte fordul egyet velem, ha nem az egész világ áll feje tetejére. Kétségbeesetten pillantok Yijeongra, aki szintén tágra nyílt szemekkel hallgatja a fejleményeket, nagyot nyelve, amikor észreveszi, hogy nézem. Hallom, ahogy társaim némelyikéből értetlen vagy hitetlenkedő visszakérdezés csúszik ki, többek arcán látom, hogy érzi, itt még nincs vége a dolognak. Biztos nem azt várják el tőlünk, hogy itt és most bizonyítsunk. Ahhoz főleg nem hívnák le szinte az összes staffos embert. Ez nem lehet ennyire egyszerű. Debütálás. Fejemben alattomosan dübörög a szó, átjárva egész testemet, felébresztve a sok év alatt már szunnyadni tért reményt.
- Szeretném leszögezni azonban, hogy ez nem lesz egyszerű. Mint mondtam, a fiúk mellett most a lányok is ugyanannyi figyelmet fognak kapni, ugyanannyi esélyt. A vezetőség még nem döntötte el, hogy együttest vagy akár szóló énekest fog debütáltatni, rajtatok áll. Azonban most nem azért vagytok itt, hogy a semmiből lehívva titeket bemutathassátok tudásotokat és most el is dőljön, ki kapja a lehetőséget. Nem. – Apró hatásszünetet tart, ami miatt ismét morajlás fut végig a tömegen. Hallom Baekhyun elégedetlen morgását, s Tae halk csitítását. Nem irigylem most őket. Se. Annyira magamat se. – Azt, hogy ki fog kiadónk legújabb csillaga lenni, egy műsor keretében döntjük el. A cél nem az, hogy porba tiporjuk az álmotokat és nem arról fog szólni a dolog, hogy lesznek győztesek és vesztesek. Az is lehet, hogy mind debütálni fogtok, de az is megeshet, hogy senki. Lehet, hogy két együttes, lehet, hogy egy szóló énekes. Lehet, hogy több csapat tagjaiból lesz összeválogatva egy. Nektek csak arra kell koncentrálnotok, hogy megmutathassátok a tehetségeteket és önmagatokat. Nem hiába vagytok most itt. Eddig is kaptatok havonta egy feladatot, aminek a kivitelezésével nem egyszer megleptétek a kiadó munkatársait, most is hasonló lesz. A különbség az, hogy a kéthetes felkészüléseket követően élő adásban adhattok majd számot tudásotokról, nézők előtt. Ezek a feladatok lehetnek szóló fellépések, színek szerinti fellépések, vagy különleges kollaborációk. Lehet, hogy téma lesz megadva, lehet, hogy koncepció. Arra leszünk kíváncsiak, hogy milyen palettán tudtok mozogni.
Miért érzem úgy, hogy biztosan lesz valami csavar a dologban? Ez így túl szép. Bár tény, hogy biztosan idegőrlő lesz mindenki számára, de egyelőre ez így korrektnek tűnik. És abban is biztos vagyok, hogy nem csak én vagyok ennyire szkeptikus. De mit tegyen az ember lánya, ha lassan tizenhárom éve gyakornok és hirtelen úgy tűnik, hogy végre valóra válhat az álma? Örülök. De ez túl szép egyelőre, hogy igaz legyen. Próbálok az arcokról leolvasni bármit is, de biztató mosolyokon nem jutok tovább, úgyhogy inkább a tükörben nézek végig a többiek arcán, végül sajátomnál kilyukadva. Rengeteg kétség van bennem. Több mint kellene.
- Tudjuk, hogy többeteknek teljesen új terep lesz a színpad, és azt is, hogy vannak már rutinosabb gyakornokok közöttetek. – Érzem, érzem az utalást, és jól esik, tényleg. Nem is tudom, talán Jinhwan követ a „rangsorban”, hiába, hogy vannak nála idősebb gyakornokok is. Vannak olyanok is, akik velünk kezdték, de feladták. Megesik. Mindig meg tudtam érteni, egyet kivéve. – Még egyszer mondom, a célunk az, hogy megmutathassátok magatokat. Kéthétnyi felkészülési időtök lesz mindig a feladatokra, előre nem tudtok majd készülni. Nem lesz megszabva, hogy teljesen új dallal kell-e készülnötök vagy félkészeket befejezni és azokat prezentálni. Csak maga a feladat lesz kikötésnek. Szeretnénk, ha bizonyítanátok a rátermettségeket és kreativitásotokat is a tehetség mellett. Mindazonáltal a program nem csak erről fog szólni.
Bingó. Most persze beválik a tipp, bár nem akarok lottózni.
- A felkészüléseteket kamerák fogják követni, ezzel is segíteni szeretnénk nektek, hogy hozzászokhassatok, és az élő adásban ne menjen az izgulás a teljesítményetek rovására esetleg. – Oooh, attól még mindenki a plafonon lesz valószínűleg minden alkalommal. Bár vannak fotózások is, meg néha akadnak reklám munkák is, esetleg kisebb statiszta vagy pár mondatos szerepek doramákban, ez nyilván másabb lesz mindenkinek. Nekem is. Szerintem még Eliék is izgulnának egy ilyen műsorban. – A felkészülés azonban nem minden. A vezetőséggel úgy döntöttünk, hogy egy show keretében hozunk titeket közelebb a nézőkhöz, hogy megismerhessenek. És szavazhassanak ők is, nem csak majd az ötfős zsűri bírálja el a produkcióitokat. Magáról a showról majd Junsu fog beszélni nektek, aki amellett, hogy vezetni fogja, aktívan kivette részét a tervezési munkálatokból is. – Tehát ezért van itt. Így már valamivel napfényesebben látom a műsort, hisz bízom Junsuban.
- Az én munkám itt egyelőre véget ért. – Szavaira némelyik kamerás megmozgatja nyakát és kicsit lazábban figyeli a kamerák képét. Nem csodálom. Mi se nagyon mertünk eddig helyezkedni, vagy kényelmesebben állni. – Tudom, hogy most mindegyikőtöknek nehéz ez, de bízom bennetek. Megérdemlitek a lehetőséget és bárki fog debütálni, mindannyian büszkék lehettek magatokra már most. Köszönöm a figyelmeteket, innentől Junsura bízlak titeket. Dolgozzatok keményen és higgyetek magatokban! Én is ezt teszem.
Egy emberként hajolunk meg hangosan megköszönve a biztatást, ahogy a férfi feláll. Még végignéz rajtunk, majd arcán mosollyal elhagyja a termet, néhány asszisztenssel és egy kamerával követve. A légkör érezhetően megváltozik. Vannak, akik remegve a falnak dőlnek, de az egyik fiatalabbnak tűnő lánynál a mécses is eltörik. A fiúk valamivel jobban viselik. Bár Taeyong nem győzi hátrasimítgatni haját, miközben a mellette álló japán barátjának magyarázza, hogy mi történik. Nem tudom, hogy a külföldi gyakornokaink mennyire értették igazgatónkat. Tekintetemmel megkeresem Lalisát, akinek Amber fordítja a fejleményeket. Szegény lány kezét szája előtt tartva, könnyeit nyeldesve próbálja egyben tartani magát. Meg tudom érteni.
- Adunk nektek pár percet, mielőtt folytatnánk. Tessék megölelgetni egymást, egymásra támaszkodni, egy csapat vagytok. – Junsu mosolyogva figyel minket, de azt hozzáteszi, hogy felvételek fognak készülni. Az első reakciók nyilván a legfontosabbak. Páran emiatt el is fordulnak a fal felé, látom, hogy Bobby alkarjaival, homlokát a falnak támasztva áll csak, mellette egy tétova Yiboval. A fiatalabb nem igazán tud vele mit kezdeni, de tudom, hogy miért. Jiwon nagyon sok mindent feladott azért, hogy itt lehessen. Óvatosan furakszom oda hozzá, meg se lepődve azon, hogy Taeyeon és Baekhyun találtak maguknak egy viszonylag kameramentes foltot, hogy egy támogató ölelést adhassanak a másikra. Menet közben megsimogatom hátukat, s megígérem nekik, hogy minden rendben lesz. Most ez kell. Pozitívnak lenni. Bár én is nyilván csak addig leszek az, amíg kettesben nem maradok a gondolataimmal. Bár kettőnél többen leszünk. Elérve a rapper fiúkhoz, megkérdezem Yibot, hogy van-e valami kérdése esetleg, közben pedig óvatosan Bobby hátára simítom a kezem. A kamerák per pillanat nem érdekelnek.
- Kérdésem nyilván van, de értettem, amit mondtak, köszi – válaszolja a fiú egy keserű mosoly kíséretében. Következő kérdésemre, hogy jól van-e, csak megrázza fejét. – Ez kész – súgja hitetlenkedve. Egyetértően bólintok rá, de mielőtt megpróbálhatnák lelket önteni belé, hogy tehetséges és nincs miért aggódnia, erős karok fonódnak derekam köré.
Jiwon teljesen hozzám bújik, arcát nyakamba rejtve a világ elől. Picit lábujjhegyre állva karolom át nyakát, hogy kényelmesebb legyen neki, s ujjaimat hajába simítom.
- Ne gondolj most semmire – kérem őt halkan, mire mintha pici nemet intene fejével. – Jiwon, kérlek. A múltnak már vége, előre kell nézned. Tudom, hogy nehéz, de erős vagy! – Ujjai maguk közé szorítják felsőm anyagát, ahogy a fiú megremeg. Ijedten húzódom el tőle annyira, hogy két kezem közé foghassam arcát. A fiú szorosan behunyja szemeit, s ajkát harapja, hogy vissza tudja fojtani könnyeit. – Minden rendben lesz, Bobby. Megígérem – súgom neki, s megpuszilva homlokát újra magamhoz ölelem. Borzasztóan érzem magam, hogy nem tudok többet segíteni neki, mint tartani. Bár tudom, hogy ezt most mindenképp magában kell elrendeznie. Csak ahhoz idő és magány kell, amiből szerintem ezek után most nem lesz túl sokunk.
Junsu diszkréten tudatja mindenkivel, hogy akkor most rátérne az ő részére, és hogy próbáljunk figyelni. Míg mindenki összeszedi magát, elhangzónak az utolsó szipogó orrfújások, megpróbálják megállítani könnyeiket, addig Bobby is elhúzódik annyira, hogy a falnak dőlve álljunk Junsura figyelve. Ujjai enyéim közé kulcsolódnak, én pedig kézfejét simogatom hüvelykujjammal, miközben megkezdődik a második menetnyi újdonság és feldolgozandó információ adag. Ha az eddigi nem lett volna elég.
- A mostani szegmens három részből fog állni. Az első és az utolsó interjúk lesznek, beszélnetek kell az érzéseitekről a versennyel kapcsolatban, meg majd a második részről. A versenyről tovább majd kamerák nélkül beszélünk, ennyi szerintem nektek is elég lesz most egyelőre. – Ezért szereti mindenki Junsut. Főleg, hogy ő is énekes volt, tudja, hogy egy ilyen hír senkinek sem egyszerű. Bele se tudok gondolni például, hogy mi van vagy lesz az újabb gyakornokokkal, akik nem örülhetnek felhőtlenül, hogy máris, hanem inkább átalakul bennük majd egy ’miért máris’-sá a verseny.
- Az első részhez szeretném kérni, hogy a következő gyakornokok jöjjenek előre, velük fogjuk az első interjúkat megcsinálni külön. Doyeon, Lalisa, Amber, Somin, Hanna, Nari, Chaeyoung, és Taeyeon a hölgyek közül. Az urak részéről pedig Jiwont, Taeyongot, Hyukot, Baekhyunt, Jinhwant, Vernont és Jonghyunt várom sok szeretettel.
Fáj, hogy el kell húzódnom Bobbytól, de megkönnyebbülök kicsit, hogy ő is jön. Az addig elhangzó lányok közül inkább csak Taeyeonnal és Lisával vagyok jobban jóban, a többiekkel csak együtt vagyok néhány órán. Hannáról tudom, hogy borzasztóan erős és széles skálájú hangja van, Amber pedig igazi mosoly bomba, akivel nagyon jó bármiről beszélgetni. És láma. A másodszámú a kiadóban, legalábbis nekem. A fiúk közül inkább látásból ismerem például Vernont, de Taeyonggal, Deannel és Baekhyunnal gyakran jövünk össze például bowlingozni vagy valami. Utóbbi kettővel régóta vagyunk gyakornokok Taeyeonnal szintén, vannak, akik a négyes keménymagként emlegetnek minket. Se csapatunk, se debütálásunk.
Míg minket Junsu kiterel a folyosóra, addig a többiek időt kapnak, hogy felhívják a szeretteiket vagy barátaikat, vagy akárkit. Meg most már a staffosokkal is lehet szót váltani, bár továbbra is véve lesznek. A folyosóra kiérve még tovább osztódunk, egyszerre négy-négy embert tudnak interjúztatni a próbatermekbe felállított kis környezetekben. Ezt csak úgy meglesve tudom megállapítani, ahogy éppen bemegy Bobby, miután utoljára még gyorsan megöleljük egymást. Taeyeon a második körben lesz, mint én szerencsére, akárcsak Dean is, de Baek az első körbe került.
- Jól vagytok? – kérdezi Jinhwan, ahogy kicsit odébb húzódunk, bár a kamerákat nem tudjuk elkerülni így se, kettő jött velünk. Junsu a lila csapat lányaival beszélget, de szerintem mindenkivel fog.
- Jelenleg nem vagyok benne biztos, hogy épkézláb mondatokat fogok tudni összetenni – vallja be Taeyeon, miközben hátra rázza haját válla mögé. Így nem tudja tekergetni tincseit ujja körül, amit mindig tesz, ha aggódik.
- Dettó – bólogat egy sort Dean. – Bár igazából várható volt már. Tényleg rég debütáltattak, ráadásul mióta itt vagy már te is, Nari. Ideje volt már ennek.
- Csak egy évvel jöttél később, úgy mondtad, mintha tegnap kezdtél volna – tiltakozom, s nem az egész ellen. Igen, tudom, hogy régóta vagyok itt. A 13 év gyönyörű szám.
- Nem azért mondta, tudod jól – nyugtat meg Jinhwan.
- Tudom, persze, csak ahh. Ne haragudj, én nem számítottam erre pont most.
- Pedig részben miattad lett ez a verseny – érkezik egy kommentár a hátam mögül, mire mind felkapjuk fejünket. Junsu derűsen mosolyogva, de mégis komolyan csillogó szemekkel sétál oda hozzánk. Ahogy vállamra teszi kezét, felrémlik előttem az első találkozásunk, amikor a próbaterem padlójáról szedett össze. Akkor kezdődtek a reformok.
