- Na! Az utolsó mostani interjún tíz ember fog részt venni, de előtte van még más megbeszélnivalónk! – Miközben belefog, odasétál az ajtóhoz. Alighogy kinéz, látszólag csak int, aztán az ajtót nyitva hagyva visszasétál „helyére”. Feltűnik, hogy a kamerák nagy része már nem forog, a segédek legtöbbje kávézik a székeken ülve, néhányan pedig a fényképezőgépeket bújják. Gondolom, visszanézik a képeket.
Pár pillanattal Junsu után, néhány férfi sétál be, nagyobb dobozokat cipelve. Egész pontosan hatot. Minden dormnak egyet, bár ezt csak az oldalukra felragasztott lap miatt sejtem. Junsu megvárja, míg a ládikák tompa puffanások kíséretében felsorakoznak előtte, majd megköszöni a segédeknek. Egy biccentés után azonban elhagyják a helyiséget, a műsorvezető pedig elneveti magát, ahogy újra nekünk tudja szentelni teljes figyelmét és meglátja, hogy egy emberként szuggeráljuk a dobozokat. Mi van bennük?
- Türelem, máris mondom! – Junsu kicsit felszabadultabban ereszkedik fél térdre, hogy kinyithassa az egyik középső dobozt. Ha jól látom, a D-ét. Mindenki előrébb hajol, hátha jobban lát, vannak, akik fel is állnak, hiába tudja mindenki, hogy úgyis el fogja mondani. – Minden dorm kap egy dobozt, erre gondolom rájöttetek. Nem is ez az érdekes része, hanem a tartalma. Egyrészt minden vezető kap egy mappát, amiben a menetrendek, szabályok, tiltólisták, hogy mire kell figyelnetek, a saját dolgaitok, valamint a debütált vezetőktől tanácsok. Némelyik igazán hasznos és vicces, Soohyun tippjei zseniálisak. – Miközben beszél, fel is mutatja az emlegetett mappát, amin jelen esetben már ott virít filccel felírva Jinho neve. Jo Jinho. Mondandója végére elmosolyodom, hisz Soohyun meg az ő „fiacskáival” az élet nem a legkönnyebb, így képzelem miket írhatott össze nekünk. Egyszer emlékszem, még mikor ők költöztek dormba, egyik nap nagyon komor volt az egész csapat. A folyosón találkoztam velük, de Kiseop csak fejét ingatva jelezte, hogy ne kérdezzek rá. Persze, egész nap ők jártak a fejembe, így mikor tudtam, hogy szünetük van, belopóztam a táncos fiúhoz, hogy halkan megkérdezzem. Drámai hangon közölte velem, hogy Soohyun volt a mosás-felelős, előtte meg Dongho véletlenül leöntötte Kevin mackóját paradicsomlével. A maci összement. Sose fogom elfelejteni az arcát, mikor ezt elárulta. Aztán egy perces néma csenddel tisztelegtünk a hős medve előtt, majd folytattuk a beszélgetést a táncról.
- Természetesen a többiek is kapnak mappát, bennük a személyre szabott rutinokkal és étrendekkel, edzésprogramokkal. Utóbbiakkal természetesen a konditeremben is tisztában vannak, de akadnak feladatok, amik mondjuk segítenek ellazulni alvás előtt, hisz bizonyára nem lesz új fogalom számotokra az izomláz se, vagy például reggelre, hogy könnyebben induljon a nap és felébredjetek. Ezeket nyilván eldönthetitek, hogy csináljátok vagy nem, ahogy érzitek. – Egyszerűen nem tudok nem mosolyogni. Annyira aranyos, hogy az egész kiadó be van zsongva és mindenféléket készítettek nekünk. Jó, lehet, hogy ez a dolguk és muszájból tették, de el tudom képzelni például, ahogy a Beau tagjai állnak egy felülről megvilágított asztal körül és tanácskoznak, mint valami kémfilmben. Persze, Heechul lenne a fő-góré, vagy díva.
- A rutinhoz kellő pipere dolgok már úton vannak vagy meg is érkeztek a kollégiumokba, mindenkinek a saját felelőssége. Ha valami elfogy, jelezzétek a vezetőknek, de ez nekik le is van írva, majd ismertetik a feladatköreiket. – Sunyi vigyorral az arcán teszi vissza a mappát, majd két kisebb dobozt emel ki. Az egyik vékonyabb, akkora nagyjából, mint egy könyv, míg a másik nagyobb és sokkal inkább kocka. Nem egy versenyzőből döbbent „woah” csusszan ki, ahogy elolvassuk, mik azok. – A Samsung volt olyan nagylelkű, hogy szponzorunkká vált, így minden kollégium kap egy Galaxy S 8.4-es táblagépet, valamint mindegyikőtök egy-egy NX Mini kamerát. A tabletet használhatjátok monitorozásra, ihletgyűjtésre, dalszövegírásra, ennél személyesebb dolgokra nem. Rájuk majd a vezetők vigyáznak, tőlük kérhetitek el.
- A kamerával már mókásabb a helyzet. Oh, közben megkérnék néhány ereje teljében lévő ifjút, hogy vigye oda a vezetőkhöz a dobozokat, végig megyünk a használati utasításon, hogy biztos ne legyen gond a későbbiekben! – Szavaira egyből állnak fel a fiúk, van, aki egyedül cipeli a közel lévő vezetőhöz a dobozt (mint például Bobby) vagy ketten két oldalt fogva, akárcsak Jihun és Jeup. A Baekhyun féle móka-trió együttes erővel taszigálja elém dobozunkat, míg az övükét Baekhyun szenvedi ex-ülőhelyéhez a másik két fiú segítségével. Nem könnyűek a dobozok.
- A színeket mi dönthetjük el? – kérdezi a Zöld csapatból Yuju.
- Igen, ez rátok van bízva. Öt szín van, de gyanítom a fiúk szívesen elcserélnék a saját rózsaszín kameráikat majd. – Erre persze az összes fiú ugrik, s igyekeznek lefoglalni a nem babarózsaszín gépeket. Én békésen kipakolom magam elé a kamerákat színek szerint.
- Junsu-sshi! – szólítom meg a szintén egy kamerával bíbelődő férfit. – Több kamera van, mint ahányan vagyunk. – Ez tény, kilenc kamera dobozát pakolom szét, míg csak hatan vagyunk.
- Azok majd… Tartaléknak jók lesznek – válaszolja egy kényszeredett mosollyal. Tartalék? Fura, hogy ezt így mondja, s szerintem nem teljesen erről van szó. Mégse tudom megkérdezni, vagy tovább foglalkozni a dologgal, mert egy kacsó mászik be elém, sunyin az egyik barna gép felé haladva.
- Baekhyun! – csapok a fiú kezére, mire szisszenve visszahúzza. – Hány rózsaszín van nálatok?
- Kettő! – válaszolja a fiú helyett Taeyong, kezében tartva az egyiket.
És ezzel megkezdődik a csere-bere. Viszonylag hamar elkelnek a rózsaszín kamerák a lányok körében, bár a mieink megmaradnak, s az összes „tartalék” kameránk olyan színű lesz, ahogy senki se ragaszkodik a pasztellszínű készülékhez. Míg Momo és Hanna fehér színűt választ, addig Dahye barnát, Nahyun pedig feketét. Mi Lalisával kék mellett döntünk, nekem nagyon tetszik az árnyalata, inkább pasztell ez is. Néhány fiú kibékül a rózsaszín kamerával is, úgyse tudjuk még, hogy egyáltalán mire és mennyit fogjuk használni, így például Yutánál is az marad. A kis kavarodás közben is feltűnik, hogy Baekhyun és Taeyeon ugyanolyan színű, fehér kamerákat választanak, s egy pillantva össze is mosolyognak. Remélem minden rendben lesz velük.
Talán negyedórába telik, míg mindenki megtalálja élete kameráját, s Junsu figyelmeztetésére mindenkinél annyi kamera lesz, ahány alapból is volt. Ezt könnyen tudjuk ellenőrizni, mert a doboz felső lapjának belsejére van egy lista ragasztva. Szegény műsorvezetőnk enyhe szívrohamot kap, ahogy Vernon könnyedén, de tényleg odafigyelve Deannek dob egy megmaradt kamerát, hogy ki legyenek egyenlítve a kollégiumok.
- Első szabály! Vigyáztok rájuk! Ilyet meg nem akarok látni még egyszer! – A sárga csapat rappere meghunyászkodva, de vigyorogva hajol meg bocsánatkérően a férfi felé. Junsu mély levegőt véve teszi drámaian kezét mellkasára, aztán fejét csóválva felmutatja a már kibontott kamerát. – Először is, figyeljetek! – Mozdulatát látva ugyanis sokan nekiálltak kibontani a dobozokat, hogy kövessük példáját, bár akadnak olyanok is, akik már magát a készüléket nézegetik. Valahogy nem lepődöm meg, hogy Bhuwakul például. Valahogy mindenkinél hamarabb megtalálja az utat a tükrös felületeket.
- A kamerához minden segédeszköz, akkumulátor, kábel a dobozban van. Semmit ne hagyjatok el belőle. Mint látjátok, annyira nem nagy darab és meg kell majd szoknotok, így kérlek, tényleg figyeljetek rájuk. A lencsék 9-27 milliméteresek, manuálisan állítható – be is mutatja azt az óvatos mozdulatot, amivel az objektíven balra, illetve jobbra tekerve állíthatjuk majd a nagyítást. – Ezt inkább csak a fotós művész lelkeknek mondtam el, a legtöbbet nem fényképezésre fogjátok használni.
- Hanem? – kotyog közbe Jihoon, kezében forgatva a dobozt. Kérdésére Junsu varázsol egyet, s a lencse fölött lesz a kis képernyő, amin meg lehet nézni az elkészült képeket és videókat. Így könnyebben tudunk majd selcát készíteni, vagy videókat.
- Úgy gondoltuk, úgy könnyebben és személyesebben tudtok közelebb kerülni majd a leendő rajongóitokhoz és nézőitekhez, ha magatok dokumentáljátok a felkészüléseteket vagy az érzéseiteket. Lesznek persze interjúk az előbbi környezethez hasonlóan, de a kamerák segítségével bejelentkezhettek még alvás előtt, vagy gyakorlást elmondani, hogy hogyan megy. Interjúk inkább akkor lesznek, amikor mindenki részt vesz egy programon, nem csak külön csapatként. Például adás előtt és után, lesznek közös programok.
- És miről kell beszélnünk? Ezeken kívül. Mert ezekről másnem csapatonként mindenki ugyanúgy számolna be – kérdezi értetlenül Somi.
- Semmiről sem „kell”, de például magatokról. Teljesítménytől függően lesznek például kimenők is. Vagy mondjuk a fotózásról, hogy nektek milyen volt, vagy ha beszéltek a szüleitekkel, vagy akár csak a véleményetek, vagy ami eszetekbe jut. Kételyek, vagy pont hogy eltökéltség, boldogság-szomorúság, ilyesfélék. Ez tényleg csak azért lesz, hogy közelebb kerüljetek hozzájuk és jobban megismerhessenek titeket. Persze, ha valaki nem szeretné, azt megkérnénk, hogy legyen szíves, de ez tényleg csak nektek segítség. Másnem a kamerának elmondhatjátok őszintén, mit éreztek, ha nem lesz ott más, hogy neki. A kamerák a ti kis közvetítőtök.
Tehát egy lencsének kell megnyílnunk. Ez elég érdekesnek ígérkezik. Többek arcán kételkedést és bizonytalanságot látok, mások továbbra is a fedelet piszkálgatják, hogy kezdjük már el. Én még nem tudom. Hozzá vagyok szokva, hogy felvegyek kis mozzanatokat a gyakorlásaimból, de azok inkább táncok. Beszélni nem nagyon szoktam. Főleg nem az érzéseimről. Tétován nézek le a barátságosan kék készülékre. Nem lesz egyszerű. De abban igaza van Junsunak, hogy valahogy közelebb kell kerülnünk a nézőkhöz. Biztos fog rajtuk is múlni, hogy ki jár sikerrel. Ez pedig azért elég motiváló arra, hogy barátságos kössünk azzal a lencsével.
