IV. fejezet - II. rész
2017. március 26. írta: x Nabi x

IV. fejezet - II. rész

chapter_4_2.jpg

- Most pedig mindenki nyissa ki és kezdjünk bele az útmutatóba. Aki eltöri, azzal nem leszünk jóban!
Izgatott moraj fut végig rajtunk, ahogy mindenki nekilát kibontani. A ragasztókkal némileg meggyűlik a bajunk, de az egyik kamerás tud adni nekünk egy ollót, így az vándorol körbe segítségként. Néhányan simán, a dobozra nem, csak a tartalmára ügyelve tépik fel szinte, s Junsu egy idő után inkább kezébe temetve arcát nem is akar figyelni, hogy milyen kreatív és célratörő módokat találunk. Mindenki odafigyel, hogy a dobozából semmi se másszon el másfelé, minden meglegyen. A kamera tényleg kis kényelmes nagyságú és nem is olyan nehéz. Páran előrelátóan már a csuklóikra is veszik a vékony pántot, hogy véletlenül se kelljen repülni tanulnia szegény gépeknek.
A következő fél órát azzal töltjük, hogy a használati útmutatón végig haladva mindent megbeszélünk. Ha kérdésünk van, feltesszük, ha már volt a kezünkben ilyen, akkor saját tempóval már egymásnak pózolunk, igyekezve csendben maradni. Jó, annyira nem. Kellemes hangzavar alakul ki, rengeteg kép készül. Mivel össze lettek csatlakoztatva a telefonokkal, valamint a kamerások laptopjaival, ezért rögtön tudunk majd velük mit kezdeni. Közben kiderül, hogy lesz közös Instagram fiókunk, ahová selcákat tölthetünk majd fel. Junsu elmondása szerint ugyanúgy használhatjuk majd a saját közösségi oldalainkat is, bár az alapból meg van szabva, hogy egy gyakornoknak mije lehet, és mit posztolhat ki. Nagyon durva kikötések nincsenek, de van, hogy szólnak nekünk, hogy ezt töröljük le, arról ne tegyünk fel. Igazuk van, hisz ami egyszer felkerül a netre, azt nagyon nehéz leszedni és senkinek sem hiányoznak félreértések vagy pletykák. Azok csak ártanak.
Szépen lassan már mindenki mindent tud a gépéről. Próbaképpen mindenki csinál egy kis bemutatkozó videót, csak pár másodperceset. Ebből egyrészt tudni fogjuk, melyik kamera kié, másrészt a műsorhoz is kelleni fog. Amint ezzel végzünk, Junsu elteteti velünk a gépeket, hogy tudjunk figyelni rá, ami elég előrelátó és jogos. Az első „backstage” képek máris felröppentek a világhálóra, bátran bejelölve egymást. Ebből következik, hogy mindenki végigkövet mindenkit, akinek pedig még nincs Instagramja, annak (Junsu kérésére) később fognak segíteni majd a kolesz társak. Mosolyogva figyelem a kis keménymagos képünket, amit készítettünk, majd a csapatképeket, meg az egészen random Baekhyun-benyúlta-a-gépet képek, leginkább grimaszos selcákkal, saját képek a fiúkkal, miegyéb. Jó, hogy mellé sikerült ülni. A műsorvezető figyelmeztetésére azért a fiú-lány közös képekkel vigyázunk, inkább többen készítünk képet, mintsem csak ketten, bár elvileg erről majd még fognak velünk beszélni. Nem mintha nem lenne óránk, amin szintén előkerülő téma ez is.
Végül Junsu elcsendesít mindenkit, s megkér minket, hogy tegyük vissza a dobozába a gépeket egyelőre. A nagy ládikákban találunk filcet, így mindenki felírja a saját nevét, hogy ne keverjük össze majd. Ez a kis „szünet” jót tett mindenkinek, érezhetően felengedett a hangulat, többet mosolygunk, főleg az ismeretlenekre. Az elcsendesedés éppen ezért kicsit nehézkesebb, bár inkább más miatt. A folyamatosan érkező értesítők miatt ugyanis mindenki zümmög, ahogy rezeg. Általános derültségképp nagyot nevet mindenki, még szegény Junsu-sshi is. Csövörből vödörbe, szokták mondani. De látszik rajta, hogy élvezi ő is.
A hátralévő kis megbeszélnivalót már hamar elmondja, inkább csak a holnapi napról lesz szó, hogy hányra kell a kiadóba jönnünk és hogyan. Ez utóbbit arra értette, hogy egy bőrönd vagy táska, abba mit, mit ne hozzunk. Az időpontot csak kijelölte, és tudatta, hogy a késő dorm büntetőfeladatot kap. Hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudtuk meg, de mindenki inkább gyorsan megkérdezte a mellette ülőt, hogy küldjön-e neki reggel figyelmeztetőt. Már az ilyen kis apróságok is közelebb hoznak minket egymáshoz, én például reggel majd Momonak küldök üzenetet. Hozzá így a fényképező-szekció alatt kerültem közelebb, főleg mert bár az útmutatónak volt japán része, de Junsu hozzáfűzött magyarázatához már fordításra volt szüksége. Örült, hogy tud valaki segíteni neki.
Néhány általános tudnivaló után ami majd csak az élő adásokra vonatkozik, és igazából úgyis el lesz mondva még egyszer előtte, Junsu kihívja azt a tíz embert, aki részt vesz ezúttal az interjún. Addig minket vesznek az ismerkedős, „levezető” részhez, de előbb fogunk végezni, így majd mi mehetünk. A második interjúra tőlünk csak Momo megy, ellenben Baekhyunéktól Yuta és Ten is. Taeyeonék is kicsit megcsappannak, ahogy Krystal és Yuju vesz részt az interjún. Most kevesebben mennek, mint az első körben. Amint magunkra maradunk, hogy bármit csináljunk, megindul a beszélgetés. Dahye egyből átül, hogy Amberrel és Sominnal beszélgessen, a többiek pedig kicsit várakozóan néznek rám. A vezetőre. De hova vezessem őket?
- Most legyél rutinos, sensei – bök oldalba vigyorogva Baekhyun, majd eliszkol tarkón csapásom elől. A fiúval mindig párba kerültünk a japán órákon, Takuya úgy vélte, én féken tudom tartani a kis energiabombát.
- Umm… A bemutatkozással várjunk meg mindenkit szerintem, de ha van kérdésetek, akkor megpróbálok válaszolni. – Voilá! Enyhébben siralmas a helyzetem. A lányok elmosolyodnak, aztán Lalisa félénken felteszi a kezét. Szerencsére nem kell elgondolkoznom, hogy most fel kéne-e szólítanom, mert felteszi a kérdését.
- Unnie! Lehetek majd veled egy szobában? – Pislogok párat, hisz fogalmam sincs, egyáltalán hogy lesz a dorm elosztása.
- Ha megoldható, akkor persze. – Kicsit diplomatikusra sikeredek, de a thai lány már ennek is nagyon örül, boldogan ölel meg, amennyire így földön gubbasztva sikerül. Aztán a másik két lány felé fordul. – Nem ellenetek, csak még nem megy tökéletesen a koreai és őt ismerem! – bocsánatkérő kis meghajlással jelzi, hogy tényleg nem szeretné megbántani őket. Hanna nevetve nyugtatja meg, hogy ezt mindenki megérti.
- Nari, gyertek ti is! – Felkapom fejem Taeyeon hangjára, s ahogy megfordulok, látom, hogy kis körbe rendeződve beszélgetnek, félig-meddig a színek szerint, másrészt ahogy kollégium szerint. A fiúk ugyanezt, bár ők jóval lazábban. Poénkodnak, legalábbis a felcsendülő nevetésből erre gondolok.
A lányokkal mi is beülünk a körbe, de közben körbenézek, hogy biztos ne maradjon ki senki, meg hogy a dobozunk jó helyen van-e. Hiába nem vagyok jó ismerkedésben, nem örülnék, ha bárki is kimarad. Így sikerül meglátnom, ahogy Yibo kicsit komor arccal ül a kamerák mögött telefonjával a kezében. Bocsánatkérő mosollyal nézek Taeyeonra, aki csak bólint egyet, s visszafordul Yuju felé. Lalisa kérdőn néz rám, hogy hova megyek, hisz most ültünk csak le a körbe.
- Csak beszélek Yiboval, utána jövök – nyugtatom meg. Kikerülve a kamerásokat huppanok le a kínai fiú mellé. – Minden rendben? – kérdezem.
- Persze, csak… - Elakad, utána pedig egy gondterhelt sóhajtással dönti hátát az üvegnek, tekintetét a padlón tartva. – Ez az utolsó esélyem – súgja halkan, amivel meglep. Utolsó esélye a debütálásra? Hisz annyira tehetséges és még nem is idős. És tudom, hogy kapott már felkérést is reklámokra. – A szüleim azt akarják, hogyha nem sikerül, menjek vissza Kínába és folytassam az úszást. – Így már világos. Az évek során sok külföldi gyakornok tért haza, egyrészt mert ők rövidebb gyakornoki szerződést is kapnak általában, másrészt pedig mert nekik nehezebb. Egy idegen országban bizonytalan esélyekkel úgy, hogy csak az álmod van neked… Idegörlő. És nyilván az otthonmaradottaknak se egyszerűbb.
- Próbálj meg nem erre gondolni. Inkább… Legyen ez a motivációd, hogy jobb legyél és mindent beleadj. Bár őszinte leszek, fogalmam sincs, milyen érzés lehet ez. – A végét esetlenül elmotyogom. Sose kerültem még ilyen helyzetbe, mint az övé. Nekem nem volt, aki feltételt állítson, hogy eddig és eddig csinálhatom.
- Ezt kedvelem benned. Hogy mindent pozitívan látsz, de megmondod, hogyha nem tudod. – Keserűen felnevet röviden, majd rövid gondolkodás után a zsebébe csúsztatja telefonját. – Esetleg… Ha nem gond, nem innál meg velem valamikor egy teát? Tudom, fura, de veled tudok kínaiul beszélni olyanokról, amikről a srácokkal nem igen. Meg neked sok tapasztalatod van. De ha nem, azt is megértem! Biztos te is gyakorolni akarsz, meg vezető is vagy, ráadásul…
- Yibo, megoldjuk! – szakítom félbe a fiút mosolyogva. Jól esik a bizalma, annak ellenére, hogy nagyon sokat nem beszélgettünk még. De szeretek segíteni másoknak, és ha úgy látja, hogy tudok, akkor mindenképp megoldjuk valahogy. Gyanítom a gyakornokok között azért nekünk, színteleneknek a leglazább, mi tudunk találkozókat szervezni. Barátokkal, stúdiósokkal, rokonlátogatás, akármi. A színeseket jobban köti a menetrendjük. Bár most majd kiderül, ki hogy ér rá, Junsu azt mondta, a mappában benne van a menetrend.
- Köszönöm, Nari! – hálálja meg a fiú anyanyelvén. Mosolyogva egyezünk meg, hogy majd ha tényleg tudok segíteni, akkor egy bubble tea-vel meghálálhatja majd.
Közben letelhetett a tíz perc, mert a többiek szedelőzködni kezdenek.
- Bármi van, írj nyugodtan – mondom a fiúnak, miközben mi is felállunk, s kikerülve a pakolásba kezdő munkásokat, meghajolva feléjük megköszönve munkájukat, csatlakozunk a többiekhez. Yibo bólint, s már sokkal könnyedebben tudja megnyugtatni Jiwont, hogy jól van. Bobby utána engem illet fürkésző tekintetével.
- Van kedved feljönni a stúdióba? Bár én még meg akarom várni Momot az interjú miatt – érdeklődöm, aztán eszembe jut, hogy még a pulcsija is úgyis rajtam van. – Meg visszaadom a felsőd, nehogy nekem megfázz.
- A lényeg, hogy te ne fázz meg – sóhajtja, majd miután vet még egy pillantást a kamerások felé, megnyugodva átkarolja vállamat. – És veled tartok. Bár táncolni akartam.
- Oooh, táncolhatunk is! Nekem is tervben volt, Jongin azt mondta, megnézi a koreómat, mert modern tánc.
- Teljesen jó, majd eltáncolhatjuk a Maxstep-et is. – Mosolyogva idézi fel a kiadó éves nagykoncertjére készített közös számot, amiben a tánctanárok, valamint az akkori főtáncosok vettek részt. Bár amikor a Younique Unit alakult, jóval kevesebb gyakornok volt a debütálások miatt, ezért volt tökéletes. Most sokkal többen lennénk.
A lányok úgymond lejelentkeznek, hogy elviszik a kameráikat és holnap időben itt lesznek a kiadónál, majd mindenki megölel mindenkit és útnak indul. Lassan fogyatkozni kezdünk, ahogy kisebb-nagyobb csoportban elindulnak az emberek. Taeyeon és Baekhyun nem várja meg, míg az övéik végeznek az interjúkkal, bár nem csodálom. Bizonyára sok megbeszélnivalójuk van, meg eldönteni valójuk. Én drukkolok! Dean és Jinhwan ideiglenesen csatlakoznak hozzánk, ahogyan Taeyong és Amber is, akik szintén a többieket várják.
Lecsüccsenünk a földre egy kisebb körbe, hiába szabadok a padok is. Valahogy nekünk evidensebb, hogy a földre ülünk. Átkarolva Bobby karját hajtom fejemet a fiú vállára.
- Nem irigylem magunkat – állapítja meg Amber, mire mindenki felnevet.
- De legalább végre történik valami – teszi hozzá vigyorogva Taeyong. Látszik, hogy rövidebb ideje gyakornok, ők a lelkesek. Bár tényleg remek lehetőség a bizonyításra, de ennyire egyszerű nem lesz a dolog.
- Csak ne legyél túl lelkes! – figyelmezteti Jinnie, utána pedig komoly arccal a fiú vállára téve a kezét hozzáteszi: - Sokat kell még tanulnod, ifjú padavan!
Még a staffosok is csatlakoznak a nevetésünkhöz, ellenben az elsőként visszaérkező Junsu nem érti, mi történt. Nyomában megérkeznek a többiek is, néhányan kicsit megviseltebb állapotban. Remélem azért nem mindenkitől olyan konkrétan személyes kérdést kérdeztek, mint tőlem. Felkelve a földről ölelem meg az elpityeredett Momot, s látom, hogy a Móka Triónak is szüksége van egymás támogatására. Bobby jó bátyus módjára beszélget velük, hogy mi volt, míg Taeyong egyszerűen nem engedi el thai barátját a karjaiból.
- Kemény napon vagytok túl, de büszke vagyok mindenkire! – mondja Junsu, ahogy végignéz rajtunk.
- Ilyen fantasztikus műsorvezető mellett könnyebb volt – mosolygok rá, a többiek pedig egyetértően bólogatnak. A férfi nevetve csóválja meg fejét, majd miközben szépen lassan mi is összeszedjük cuccunkat, hogy mehessünk, megbeszél néhány dolgot a staffosokkal. Az ajtóban még meghajolunk feléjük, megköszönve a munkájukat, amit ők is viszonoznak. A nagy dobozokat majd a kollégiumba viszik, mi egyelőre csak a fényképezőket kaptuk meg már most.
A folyosón leginkább a holnapi napról beszélgetünk. Fogadunk kicsit, hogy kik fognak késni, főleg fiúkra tippelünk, s próbáljuk kitalálni, hogy milyenek lesznek a kollégiumok. Mi csak a liftig kísérjük a többieket, ahonnan miután elköszönünk mindenkitől, visszafordulunk. A tánctanároknak van egy külön terme, ahol gyakorolni szoktak, saját öltözővel meg minden szükségessel. Ide kopogunk be. Jongin egyből bocsánatkérésével kezdi, de csak nevetve intek, hogy semmi gond. Miközben elmeséljük nagy vonalakban, hogy mi volt, mindketten beüzemeljük kis kameráinkat, hogy felvegyük majd a táncolást. Bár elsősorban ismét a földön kötünk ki a hosszúra nyúló beszámoló alatt, amiben bőven beleszőjük azt is, hogy bennünk mik játszódtak le. Taeminék nem csak végighallgatnak minket, de segítenek is, és biztosítanak minket, hogy bármi van, hozzájuk is fordulhatunk. Vagy tanácsért, vagy stresszlevezető táncért. Ahogy ezt felveti Jongin, Bobby egyből megkérdi, hogy nem-e táncoljuk el a közös koreográfiánkat. A két táncos persze belemegy, sose mondanak nemet, s nem sokkal később már zene tölti meg a termet, mi pedig néhány bizonytalanabb lépésen vagy térformán nevetve élvezzük a táncolást.

 

Következő rész >

< Előző rész

A bejegyzés trackback címe:

https://ossaf-jtc.blog.hu/api/trackback/id/tr8012371985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása